Ajsa
Itt vagyok
Szerző: Clélie Avit
Kiadás dátuma: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó KFT.
Ország: Franciaország
Oldalak száma: 208
Műfaj: romantikus, betegség, realista
Goodreads: 3.8/5
Elsa nem érez hideget, szomjúságot, éhséget. Egy hegymászó baleset után
kómába zuhanva, hónapok óta érzéketlenül fekszik egy kórházi ágyon.
Illetve nem teljesen érzéketlenül.
Hall.
Csak ezt senki sem tudja.
Thibault az édesanyját kíséri be a kórházba az öccséhez, ő viszont nem hajlandó bemenni hozzá. Neheztel rá a halálos balesete miatt, amit okozott. A kórházban bolyongva véletlenül Elsa szobájába téved. Ahová ettől kezdve rendszeresen visszatér...
Hall.
Csak ezt senki sem tudja.
Thibault az édesanyját kíséri be a kórházba az öccséhez, ő viszont nem hajlandó bemenni hozzá. Neheztel rá a halálos balesete miatt, amit okozott. A kórházban bolyongva véletlenül Elsa szobájába téved. Ahová ettől kezdve rendszeresen visszatér...
Vélemény:
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem azonnal megfogott ez a leírás, mert valami különlegeset ígér. És nem is csalódtam.
A könyv Franciaországban játszódik, nagy része pedig egy kórházban, de ettől még nem nyomasztó olvasni. Két szemszögből írta a szerző, így a kómában lévő lány, Elsa gondolatait is láthatjuk, csakúgy mint Thibaultét, akinek az élete most nincs éppen rendben.
Elsa öt hónapja kómában van, és senki sem hiszi, hogy még van remény a felébredésére. Pedig ő hall, csak ezt senki sem tudja. Az író megoldotta, hogy az ő részei se legyenek unalmasak, aminek nagyon örültem. Kreatívan képzeli el, hogy mi van körülötte, az emberek hangjához színeket párosít.
Thibault úgy kerül be a történetbe, hogy az öccse - miután túl sokat ivott, de mégis kocsiba ült, és elütött két lányt - a kórházban van. Thibault nem hajlandó látni az öccsét, így el akar menni, csak hogy véletlenül Elsa szobájába megy be. A férfit megfogja az a megnyugató érzés, amit a kórszoba áraszt, ezért rendszeresen visszalátogat oda.
Thibault, és a barátja, Julien beszélgetéseit nagyon szerettem! Ha Thibaultnak valamilyen baja volt, mindig hozzá fordult. Julien tökéletesen megértette őt, és mindig segített neki. A felesége, Gäelle pedig egy erős, magabiztos és nagyon kedves nő volt. Egyébként nekik van egy kisbabájuk, Clara, az "aranyló hópehely" - ahogy Elsa nevezte. Nagyon édes kislány, és Thibault lesz a keresztapja.
A könyvnek nincsenek nagyon "gonosz" szereplői, csak egy: Cindy, Thibault régi barátnője. Elég rossz személyisége van, szóval őt ki nem állhattam. A többiek igazából "jó" szereplők, de mindenkinek megvannak a maga hibái.
A végén természetesen pár csavar is bekövetkezik, amitől még izgalmasabb lesz az egész.
Volt pár rész, ami nem tetszett, mert túl szomorú (nincs spoiler!), vagy irritáló volt, mint például Cindy.
A két főszereplőt viszont nagyon megszerettem, és úgy éreztem, hogy legszívesebben én is találkoznék velük.
Összeségében ez egy elgondolkodtató, néha komoly, néha vicces, néha szomorú, és mindenekelőtt romantikus regény, amit teljes szívből ajánlok!
Idézet:
"Aztán minden mozdulatlanná dermed. Egy érzés kúszik fel a lábamon. Fázom.
- Elsa, fel kell ébredned, és meg kell ezt itt egy kicsit izmosítanod!
Thibault kaján hangja éppúgy meglep, mint a hidegérzet. De hát miről beszél?
- Az imént engedélyeztem magamnak, hogy megnézzem a lábadat. Remélem, nem haragszol meg érte. Épp csak egy kicsit feljebb húztam a takarót. Semmilyen tiszteletlenséget nem követtem el, mindössze térdig látom. Csak kíváncsi voltam rá, milyen.
Nevetni lenne kedvem. Mi lehet olyan érdekes a lábamon?
- Kicsit utánanéztem, mi is az az alpinizmus. Az alapján, amit olvastam róla, arra gondoltam, átkozottul izmos lehetsz! Csakhogy, szépségem, bizony lesz min dolgoznod, mikor felébredsz!
Újból nevethetnékem támad, szeretném azt felelni Thibault-nak, hogy annyit fogok rajta dolgozni, amennyit csak akarja, de pillanatnyilag magasról teszek rá, hogy olyan a vádlim, mint egy faág. Kit érdekel! Fázom, Thibault! Fázom! Fel tudod ezt fogni?!
- Szerelmes vagyok beléd, Elsa.
Egy. Kettő. Három. Biiiiiiiiiiiiiiip!
A pulzusérzékelő élesen felvisít, miközben a mellkasom összerándul."
~Thibault és Elsa~
Kedvenc szereplők: Thibault, Julien, Elsa
Borító: 5/5 - Tökéletesen elkapja a hanglulatot, és mellesleg pont ilyennek képzeltem Elsa szemét.
Ajánlás: 12 éves kortól
Könyv értékelése: 9.5/10 - Alig bírtam letenni.
Extraként hoztam egy kis információt a regény megjelenéséről:
A Bouygues Telecom vállalat által létrehozott alapítvány minden évben pályázatot ír ki elsőkönyves szerzők számára. 2014-ben egy Marcel Pagnol idézet volt a téma a versenyben:
"Mindenki azt gondolta, hogy lehetetlen.
Aztán jött egy hülye, aki ezt nem tudta. És megcsináta."
Clélie Avit megírta az Itt vagyok című regényét a pályázatra, és a több mint 140 induló közül megnyerte az első díjat.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem azonnal megfogott ez a leírás, mert valami különlegeset ígér. És nem is csalódtam.
A könyv Franciaországban játszódik, nagy része pedig egy kórházban, de ettől még nem nyomasztó olvasni. Két szemszögből írta a szerző, így a kómában lévő lány, Elsa gondolatait is láthatjuk, csakúgy mint Thibaultét, akinek az élete most nincs éppen rendben.
Elsa öt hónapja kómában van, és senki sem hiszi, hogy még van remény a felébredésére. Pedig ő hall, csak ezt senki sem tudja. Az író megoldotta, hogy az ő részei se legyenek unalmasak, aminek nagyon örültem. Kreatívan képzeli el, hogy mi van körülötte, az emberek hangjához színeket párosít.
Thibault úgy kerül be a történetbe, hogy az öccse - miután túl sokat ivott, de mégis kocsiba ült, és elütött két lányt - a kórházban van. Thibault nem hajlandó látni az öccsét, így el akar menni, csak hogy véletlenül Elsa szobájába megy be. A férfit megfogja az a megnyugató érzés, amit a kórszoba áraszt, ezért rendszeresen visszalátogat oda.
Thibault, és a barátja, Julien beszélgetéseit nagyon szerettem! Ha Thibaultnak valamilyen baja volt, mindig hozzá fordult. Julien tökéletesen megértette őt, és mindig segített neki. A felesége, Gäelle pedig egy erős, magabiztos és nagyon kedves nő volt. Egyébként nekik van egy kisbabájuk, Clara, az "aranyló hópehely" - ahogy Elsa nevezte. Nagyon édes kislány, és Thibault lesz a keresztapja.
A könyvnek nincsenek nagyon "gonosz" szereplői, csak egy: Cindy, Thibault régi barátnője. Elég rossz személyisége van, szóval őt ki nem állhattam. A többiek igazából "jó" szereplők, de mindenkinek megvannak a maga hibái.
A végén természetesen pár csavar is bekövetkezik, amitől még izgalmasabb lesz az egész.
Volt pár rész, ami nem tetszett, mert túl szomorú (nincs spoiler!), vagy irritáló volt, mint például Cindy.
A két főszereplőt viszont nagyon megszerettem, és úgy éreztem, hogy legszívesebben én is találkoznék velük.
Összeségében ez egy elgondolkodtató, néha komoly, néha vicces, néha szomorú, és mindenekelőtt romantikus regény, amit teljes szívből ajánlok!
Idézet:
"Aztán minden mozdulatlanná dermed. Egy érzés kúszik fel a lábamon. Fázom.
- Elsa, fel kell ébredned, és meg kell ezt itt egy kicsit izmosítanod!
Thibault kaján hangja éppúgy meglep, mint a hidegérzet. De hát miről beszél?
- Az imént engedélyeztem magamnak, hogy megnézzem a lábadat. Remélem, nem haragszol meg érte. Épp csak egy kicsit feljebb húztam a takarót. Semmilyen tiszteletlenséget nem követtem el, mindössze térdig látom. Csak kíváncsi voltam rá, milyen.
Nevetni lenne kedvem. Mi lehet olyan érdekes a lábamon?
- Kicsit utánanéztem, mi is az az alpinizmus. Az alapján, amit olvastam róla, arra gondoltam, átkozottul izmos lehetsz! Csakhogy, szépségem, bizony lesz min dolgoznod, mikor felébredsz!
Újból nevethetnékem támad, szeretném azt felelni Thibault-nak, hogy annyit fogok rajta dolgozni, amennyit csak akarja, de pillanatnyilag magasról teszek rá, hogy olyan a vádlim, mint egy faág. Kit érdekel! Fázom, Thibault! Fázom! Fel tudod ezt fogni?!
- Szerelmes vagyok beléd, Elsa.
Egy. Kettő. Három. Biiiiiiiiiiiiiiip!
A pulzusérzékelő élesen felvisít, miközben a mellkasom összerándul."
~Thibault és Elsa~
Kedvenc szereplők: Thibault, Julien, Elsa
Borító: 5/5 - Tökéletesen elkapja a hanglulatot, és mellesleg pont ilyennek képzeltem Elsa szemét.
Ajánlás: 12 éves kortól
Könyv értékelése: 9.5/10 - Alig bírtam letenni.
Extraként hoztam egy kis információt a regény megjelenéséről:
A Bouygues Telecom vállalat által létrehozott alapítvány minden évben pályázatot ír ki elsőkönyves szerzők számára. 2014-ben egy Marcel Pagnol idézet volt a téma a versenyben:
"Mindenki azt gondolta, hogy lehetetlen.
Aztán jött egy hülye, aki ezt nem tudta. És megcsináta."
Clélie Avit megírta az Itt vagyok című regényét a pályázatra, és a több mint 140 induló közül megnyerte az első díjat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése